Most minden azon múlik, hogy mit lép Oroszország

„Ukrajna 2025 júniusának elején végrehajtott művelete, amely az orosz stratégiai bombázóflotta jelentős részének megsemmisítéséhez vezetett, nem csupán hadműveleti siker volt. Nem is egyszerűen egy újabb epizód a haditechnikai versenyfutásban. Ez a támadás a stratégiai mélystruktúrák szintjén okozott törést: a pusztulás következményei messze túlmutatnak néhány Tu–95-ös és Tu–160-as roncsán, vagy az orosz rakétacsapások technikai kapacitásának átmeneti csökkenésén.

A célpont ugyan konkrét volt – a következmény azonban rendszerszintű. Ez a művelet stratégiai dominóhatást indíthat el, amely egyszerre érinti Oroszország katonai doktrínáját, gazdasági újratervezését, politikai belső dinamikáit, valamint a globális elrettentés egyensúlyát. Az alábbiakban az ismert tényekre és a logikailag kikövetkeztethető folyamatokra építve olyan kevéssé látványos, ám annál súlyosabb következményekre szeretnék rávilágítani, amelyek hosszú távon is formálhatnak a térség és a világ stratégiai térképén.

1. Az orosz nukleáris elrettentés eróziója.
2. Az orosz védelmi ipari bázis terhelése.
3. Kikényszerített doktrinális, taktikai és műveleti reformok.
4. Az információs hadviselési és lélektani következmények.
5. Ukrajna stratégiai autonómiájának az erősödése és egyszersmind az illúziója.
6. Eszkalációs kockázatok.
7. A támadás hatása a tűzszüneti tárgyalásokra és általában a diplomácia hadszínterére.
8. Hosszútávú és ellentmondásos kihatások Európa és a NATO biztonságpolitikájára nézve.
9. Gazdasági következmények.
10. Belpolitikai következmények Oroszországban és Ukrajnában.

Ezeket a következményeket négy különböző síkon javasolom elemezni:

1. A közvetlen hatások.
2. A kevésbé szembetűnő, hosszú távú következmények.
3. Horizontális következmények – a regionális és a globális arénában. (Az amerikai bombázók Diego Garcián is a szabad ég alatt parkolnak.)

Ha lesz időm rá, majd jobban kidolgozom ezeket a pontokat. Nem valószínű, hogy a támadás kihatásai azonnal érezhetőek lesznek a frontok mentén és valószínűleg nem oldja meg Ukrajna rendszerszintű problémáit. Ugyanakkor a német Heinkel–177-es stratégiai bombázók pusztulása Sztálingrádnál érdekes történelmi déjà vu-ket gerjeszt. Ott és akkor a törés sokkal inkább lélektani volt, mint fizikai.

És ezeket a hatásokat igen nehéz előre felmérni. Most minden azon múlik, hogy mit lép Oroszország, és hogy képes lesz-e helyrebillenteni az egyensúlyt a pszichológiai hadviselés harcmezején.”

Nyitókép: Robert C. Castel Facebook-oldala